Ha bármilyen szüksége van, forduljon hozzám bizalommal-
Ivy Whatsapp száma: +86 18933516049 (My Wechat +86 18933510459)
Írjon nekem: 01@songhongpaper.com
A nyomtatott anyagok fényességét elsősorban három egymással összefüggő papírtulajdonság határozza meg: a felület simasága, a tintafelvevő képesség és a papír belső fényessége. Mindegyik tényező jelentősen hozzájárul a végső nyomat optikai teljesítményéhez,{1}}különösen a tükröződés, az észlelt fényerő és a tónushűség.
1. Felületi simaság
A felület simasága a papírfelület mikro-szintű síkságának mértékét jelzi. Hagyományosan a Bekk simasági teszterrel mérik: az az idő (másodpercben, S), amely ahhoz szükséges, hogy egy meghatározott mennyiségű levegő áthaladjon a szabványosított papírterület és az üveglap közötti résen, szabályozott nyomás mellett (100 kPa). A simasági értékek jelentősen eltérnek az egyes papírfajtáktól: a bevonat nélküli ofszet papírok általában 80 S alatt vannak (alacsony simaság); 80-300 S közepes simaságot jelöl; a 300-600 S közötti értékek pedig nagy simaságot jeleznek. A kereskedelemben kapható bevonatos papírok általában elérik a 800 S-t vagy magasabb értéket, pl. a hazai 150 g/m²-es kétoldalas bevonatos papír ~500 S-t mutat, míg az ezzel egyenértékű importált papírok meghaladják az 1000 S-t. A prémium hazai művészeti{19}}bevonatos papírok elérik az 1000–1500 S szintet a kereskedelmi forgalomban.
A simaság közvetlenül korrelál a felület topográfiájával: a nagyobb simaság kisebb és egyenletesebb mikro{0}}réseket tükröz (pl. ~2,5 μm 800-S bevonatú papír esetén), lehetővé téve a tintafilm és a hordozó közötti szoros érintkezést. Ez elősegíti az egyenletes tintaátvitelt, a féltónushű reprodukciót és a folyamatos, sík tintaréteg kialakulását. Megvilágításkor egy ilyen réteg kifejezett tükörszerű ("tükör{8}}szerű") visszaverődést,{10}}erősítve az észlelt fényességet. Ezzel szemben az alacsony{11}}simaságú papírok szabálytalan szálkiemelkedéseket és heterogén pórusszerkezeteket mutatnak, ami egyenetlen tintafilmvastagságot, fokozott fényszórást és túlnyomórészt diffúz visszaverődést eredményez, ezáltal csökken a fényesség.
2. Tintaabszorpciós kapacitás
A tintaabszorpció a papír azon képességére vonatkozik, hogy felvegye a nyomdafesték hordozó- (kötőanyag-) komponensét,{0}}melyet nagyrészt a porozitás, a szálmorfológia és a bevonat szerkezete szabályoz. A durvább papírok nagyobb -rostok közötti üregekkel és nagyobb kapilláris hatással rendelkeznek, ami nagyobb kötőanyag-abszorpcióhoz vezet. A túlzott abszorpció azonban veszélyezteti a fényességet: a gyors behatolás kimeríti a kötőanyagot a tintafilm felületéről, aminek következtében a pigmentrészecskék a határfelületen koncentrálódnak, és diffúz módon szórják a beeső fényt. Az elégtelen felszívódás, miközben elősegíti a felületi film integritását és a magas fényességet, a kötőanyag nem megfelelő rögzítése miatt késlelteti a száradást,{5}}leválasztást, a porosodást és a kristályosodást.
A bevont papírok esetében a tintafelvételt két fő bevonási paraméter módosítja:
(a) Kötőanyag-/-pigment arány: Az alacsonyabb kötőanyag-arány növeli a porozitást és javítja a felszívódást; fordítva, a nagyobb kötőanyag-tartalom sűrűsíti a bevonóréteget, csökkentve a behatolást.
(b) Pigment szemcseméret: A finomabb részecskék szorosabb tömítést és csökkentett intersticiális üregeket eredményeznek, korlátozva a kötőanyag bejutását; a durvább pigmentek nagyobb hézagokat hoznak létre, megkönnyítve a mélyebb behatolást-, és ennek következtében csökkentve a fényességet.
A szabványosított értékelés a tintaabszorpciós tesztet (ISO 5636-4) alkalmazza: meghatározott mennyiségű teszttintát visznek fel a mintára; meghatározott tartózkodási idő (pl. 60 s) után a felesleges tinta szöszmentes ruhával eltávolítható, és a maradék tinta sűrűségét reflektometriával számszerűsítik. Az alacsonyabb reflexiós értékek nagyobb abszorpciót jelentenek. Az eredményeket abszorpciós indexként fejezzük ki *A* (%), ahol *A*=(100 − *R*), *R* pedig a mért reflektancia (%).
3. Inherens papírfény
Maga a papír alapfénye, -különösen kritikus a bevonatos hordozóknál-, alapvetően meghatározza a végső nyomtatási fényt. A bevont papír fényességét mind a formulázás (pl. alumínium-sztearát, paraffinviasz vagy polietilén-diszperzió mint könnyű{5}fokozó szerek) és a befejező folyamatok,-leginkább a szuperkalanderezés eredményezi, amely nanoméretű felületi egyenletességet biztosít a nagynyomású, sajtolt acél- révén.
Ez a három tulajdonság együttesen határozza meg a papír *felületi hatékonyságát*-egy összetett mérőszám, amely tükrözi a papír magasfényű-nyomtatásra való alkalmasságát:
Felületi hatásfok=[(100 − *A*) + *G*] / 2
ahol *A*=tintaabszorpciós index (%) és *G*=fényességi érték (75 fokon mérve az ISO 8254-1 szerint, fényességi egységekben, GU). Amint azt empirikusan kimutattuk, a bevonatos papírok felületi hatékonyságát tekintve következetesen felülmúlják a bevonat nélküli ofszet papírokat; Az importált bevont minőségek a kiváló bevonathomogenitásnak és a kalanderezési pontosságnak köszönhetően még jobban felülmúlják a hazai megfelelőket.
A nagy-hatékonyságú papírok minimalizálják a kötőanyag behatolását, lehetővé téve az oxidatív térhálósodást és a film-képző mechanizmusok dominanciáját,-megőrzi a tintafilm folytonosságát, javítja a színtelítettséget és maximalizálja a tükröződést. Ezzel szemben az alacsony-hatékonyságú (nagy-abszorpciós) papírok kompenzációs nyomdamódosításokat tesznek szükségessé-pl. megnövelt tintalerakás és lenyomatnyomás-a szilárd tinta sűrűségének növelése érdekében. Az ilyen intézkedések azonban a tónusok tömörítését, a kiemelés részleteinek elvesztését és a középtónusok összeolvadását kockáztatják. Nevezetesen, a négy-színes nedves-nedves{14}}nyomtatás valamivel nagyobb elnyelést tolerál, mint az egyszínű{15}}egységek, mivel az ellenőrzött kezdeti behatolás javítja a színek közötti tapadást-különösen az első-nagyobb lenyomat{18}}hatékonyság{1}} és{17} esetén.
Összefoglalva, az optimális fényesség eléréséhez a kereskedelmi nyomtatásban a kiegyensúlyozott, szinergikus felületi tulajdonságokkal rendelkező papír gondos kiválasztását igényli, -a nagy simaság, a közepes---alacsony tintafelvevő képesség és a megnövekedett belső fényesség-előnyben részesítése, ezáltal biztosítva a robusztus tintafilm kialakulását, a hatékony fényvisszaverődést és a hűséges fényvisszaverődést. intenzitása.
