Ha bármilyen szüksége van, forduljon hozzám bizalommal-
Ivy Whatsapp száma: +86 18933516049 (My Wechat +86 18933510459)
Írjon nekem e-mailt: 01@songhongpaper.com
Az ofszetnyomtatás egy planográfiai eljárás, amelyben a kép és a nem{0}}képterületek a nyomólap ugyanazon síkján helyezkednek el, és kizárólag az egymással ellentétes felületi energiák,-az oleofilitás (tintaaffinitás) és a hidrofilitás (vízaffinitás) alapján különböztethetők meg. A képterületek oleofilek és elfogadják a tintát, míg a nem-képterületek hidrofilek, és vékony, egyenletes vízréteget tartanak fenn. Nyomtatás közben a nedvesítőrendszer először vizes nedvesítő oldatot alkalmaz a nem-képterületekre; ezt követően a tinta szelektíven tapad az oleofil képterületekhez, és egy közbenső gumitakarón keresztül kerül a hordozóra. A stabil működéshez elengedhetetlen a pontos egyensúly a képterületeken lévő tintafilm és a nem-képterületeken lévő vízfilm között. Bármilyen kiegyensúlyozatlanság veszélyezteti a nyomtatás hűségét: az elégtelen csillapítás a tinta nem-képterületekre terjedéséhez ("lemezfestés"), míg a túlzott csillapítás a tinta emulgeálódását, a színek telítetlenségét, regisztrációs hibákat és a tintaátvitel hatékonyságának csökkenését okozza.
Az alábbiakban tizenkét gyakran előforduló műveleti kihívást ismertetünk az ofszetnyomtatás során, valamint bizonyítékokon alapuló diagnosztikai kritériumokat{0}} és technikailag megalapozott megoldási stratégiákat:
1. Lemezfestés (piszkos lemez)
A lemez elszíneződése a nem{0}}képterületeken nem szándékos tintalerakódásként nyilvánul meg, ami a kontraszt elvesztését, a ponterősítést, az élek elmosódását és a féltónuspontok összeolvadását eredményezi. Megjelenhet "olajfoltos" (a képterületek szabálytalan kiterjedése, torzító kontúrok) vagy "vízfestés" (diffúz, alacsony-kontrasztú tintavándorlás a nem-képzónák között). Az elsődleges hozzájáruló tényezők a következők:
– Nem megfelelő lemezfeldolgozás, ami maradék oleofilitáshoz vezet a nem{0}}képterületeken;
– Szennyezett vagy tintával{0}}szennyezett nedvesítőhengerek, amelyek a tintát a nedvesítő oldatba továbbítják;
– Nem megfelelő tinta-vízállóság vagy túlzott nedvesítőoldat-térfogat, ami elősegíti a tinta emulgeálódását és ezt követő migrációját a hidrofil zónákba;
– Erős szárítószerek vagy felületaktív anyagok túlzott használata a tintakészítményekben;
- Túl alacsony pH (<4.5) of the dampening solution, accelerating plate corrosion and creating micro-pits that trap ink;
– Túlzottan alacsony viszkozitású vagy túl{0}}túlzott tinta, ami megzavarja a tinta-víz egyensúlyt;
– Alacsony{0}}molekulatömegű-adalékanyagok magas koncentrációja, csökkentve a tintakohéziót. A mérséklés magában foglalja a lemezfeldolgozás optimalizálását, a nedvesítőrendszer alkatrészeinek tisztítását, a nedvesítőoldat pH-értékének beállítását (ajánlott tartomány: 4,8–5,5), a tinta újraformulálását a fokozott vízállóság érdekében, és adott esetben magasabb viszkozitású offset lakkok vagy festékolajok beépítését.
2. Ki-(maszatolás)
Kikapcsolás- akkor történik, amikor a nedves tinta az egyik lap nyomtatott felületéről a szomszédos lap hátoldalára kerül át a szállítóhalomban. Ez különösen elterjedt nagy préselési sebességeknél-pl. forgó ofszet sajtológépeknél, ahol a lap áthaladási ideje a lenyomathengerek között akár 0,1 másodperc is lehet-, így nem marad elegendő idő a tinta kezdeti beállításához. A hozzájáruló tényezők közé tartozik még a túlzott halomnyomás, a magas páratartalom és a tinta elégtelen tapadása. A megoldások közé tartozik a lenyomatnyomás csökkentése, a tintaréteg vastagságának mérséklése, viasz{9}alapú adalékok (pl. mikronizált paraffin) beépítése a felület csúszása és a korai kötődés fokozása érdekében, gyorsan száradó festékek használata, a műhely relatív páratartalmának csökkentése (cél: 50–55%), valamint a megfelelő légáramlás biztosítása.
3. Víz-színeződés (lebegő söpredék)
A lebegő söpredék a hordozó vagy a lemez felületének nem{0}}nyomtatott területein egyenletes, halvány elszíneződést jelent, amelyet a tintakomponensek és a nedvesítő oldat részleges elegyedése okoz. Ez a fázisok nem megfelelő szétválasztását tükrözi a tinta-víz rossz elegyíthetetlensége miatt. A felbontáshoz javítani kell a tinta vízállóságát-, például több hidrofób gyanta kiválasztásával, a pigment felületkezelésének optimalizálásával vagy a hidrofil oldószerek csökkentésével a hordozóban.
4. Késleltetett tintaszáradás
Delayed drying arises from insufficient catalytic activity of driers (e.g., cobalt or manganese salts), high ambient humidity (>60% relatív páratartalom), vagy alacsony környezeti hőmérséklet, amelyek mindegyike akadályozza a kötőanyag oxidatív polimerizációját. A korrekciós intézkedések közé tartozik a megfelelő szárítókoncentráció kiegészítése (a túl-katalízis elkerülése mellett), a nedvesítő oldat térfogatának csökkentése, a hagyományos tinták UV- vagy hő-alternatívákkal való helyettesítése, ahol lehetséges, a nyomóterem páramentesítése és a szellőzés javítása.
5. Tinta elutasítása (kimosás)
A tinta visszaszorítása a tinta tapadásának helyi hibáját jelenti a tintahenger vagy a lemez felületén, amely jellemzően csíkok vagy üregek formájában jelenik meg a szilárd tinta borításában. Ez a nedvesítő oldat túlzott lúgosságából adódik (pH > 6,0), ami elősegíti az oldhatatlan fémfoszfátok képződését a fémhengereken, ezáltal rontja a tintafogadó képességet. Az ellenintézkedések közé tartozik a csillapító oldat koncentrációjának csökkentése, a pH-érték csökkentése az optimális tartományra (4,8–5,5), valamint a tinta--kompatibilis hígítók bevezetése a reológiai kompatibilitás helyreállítása érdekében.
6. Lemezérzékenység (a kép elhalványulása)
A lemez deszenzitizálása a képsűrűség fokozatos gyengülését vagy elvesztését jelenti az oleofil képréteg kémiai lebomlása miatt,{0}}amelyet általában az erősen savas nedvesítő oldatoknak (pH < 4,5) való hosszan tartó expozíció vált ki. A sav-kiváltotta korrózió erodálja a fényérzékeny vagy polimerizált bevonatot, szabaddá téve az alatta lévő hidrofil hordozót. A helyreállítás szükségessé teszi a nedvesítő oldat pH-értékének azonnali beállítását, és szükség esetén a lemez helyreállítását vagy cseréjét.
7. Papír porlasztása és foltosodása
A papírporzás során a felületi szálak vagy töltőanyag részecskék leválnak a lenyomatolás során, amelyek felhalmozódnak a takarón vagy tányéron, ami foltosodást, lerakódást vagy időszakos részletvesztést okoz. A kiváltó okok közé tartozik az alacsony papírfelületi szilárdság, a túlzott nyomónyomás, az elégtelen csillapítás, a nagy préselési sebesség, a túl merev takarószerkezet vagy a túlzott súrlódás a papír-takaró felületen. A megoldások magukban foglalják a nagyobb-felületű-szilárdságú papírra való frissítést, a lenyomatnyomás optimalizálását, a csillapítási mennyiség finom-beállítását, az alacsonyabb-viszkozitású tinták kiválasztását, a puhább és simább takarók felszerelését, a préselési sebesség csökkentését, valamint a szigorú takaró- és lemeztisztítási protokollok végrehajtását.
8. Tinta felhalmozódása (henger/takaró csomagolás)
A tinta felhalmozódása a viszkózus, rosszul átvihető tinta fokozatos felhalmozódását írja le hengereken, lemezeken vagy takarófelületeken,{0}}amit a megvastagodott, fénytelen és egyenetlen tintafilmek bizonyítanak. Elsősorban a tinta emulgeálásából ered, amely megzavarja a kötőanyag integritását, és a tintát pasztaszerű masszává alakítja, amely csökkent pigment-szuszpendáló kapacitással rendelkezik. Többszínű nyomtatás esetén ez az állomások közötti viszkozitás eltéréséből (pl. túl viszkózus tinta utáni tinta), gyenge pigment diszperzióból, alacsony pigmentolaj-abszorpcióból, nagy pigmentsűrűségből vagy túlzott tintamennyiségből is adódhat. A helyreállítás magában foglalja a tinta újraformálását a vízállóság és a reológiai stabilitás javítása érdekében, a tinta és a nedvesítő oldat térfogatának csökkentését, a nedvesítő oldat savasságának csökkentését, a papír minőségének javítását, a kiegyensúlyozott hidrofóbitású és diszpergálható pigmentek kiválasztását, valamint a nagyobb molekulatömegű és kohéziós szilárdságú kötőanyagok alkalmazását.
9. Dot Gain és Line Spread
A túlzott ponterősítés és vonalterítés túl sűrű, "zsíros" nyomatokat eredményez kiszélesített féltónusú pontokkal és elmosódott élekkel. A hozzájáruló tényezők a következők: túl alacsony a tinta viszkozitása; a tinta túlzott zsírossága; emelt savértékű kapcsolószer; a csillapító oldat savassága túl gyenge; gyenge pigment diszperzió; túl magas a tinta vízállósága; vagy nem megfelelő adalékanyag-választás. A korrekció magában foglalja a kapcsolószer viszkozitásának növelését, a csillapítóoldat térfogatának mérsékelten növelését és a csillapítóoldat savasságának erősítését a biztonságos működési tartományon belül (pH 4,8-5,3).
10. Csökkentett szilárdanyag-sűrűség ("túl-élezés")
A csökkentett szilárdtinta-sűrűséget-köznyelvben "túlélesítésnek"- nevezik, fokozatosan világosabb tónus-visszaadás és csökkent kontraszt jellemzi. Ennek oka vagy a túlzottan viszkózus tinta, amely korlátozza az átviteli hatékonyságot, vagy a túlságosan savas nedvesítő oldat (pH < 4,5), amely korrodálja a képterületet, növeli annak hidrofilségét és taszítja a tintát. A felbontás magában foglalja a tinta viszkozitásának csökkentését megfelelő hígítókkal és a nedvesítő oldat pH-értékének felfelé állítását az optimális oleofil jelleg helyreállítása érdekében.
11. Foltok és foltok
A foltosság az egyenetlen tintaeloszlásra utal, amely szabálytalan vagy időszakos világos/sötét foltok formájában nyilvánul meg. Az okok közé tartozik a papír felületének egyenetlensége (pl. vastagságváltozás, porozitási gradiens), a tinta átlátszósága, amely lehetővé teszi a szubsztrátum átlátszóságát, a túlzott lenyomatnyomás, amely a tintát a papírvölgyekbe kényszeríti, vagy szennyeződés (pl. a tintacseppek a szilárd lemezterületekhez tapadva, hópehelyszerű hibákat{8}} képeznek). A hatékony ellenintézkedések közé tartozik az átlátszatlan, vízálló, nagy pigmenttartalmú{10}tinták használata, a lenyomatnyomás csökkentése, a sima, méretstabil hordozók meghatározása és a lemezek szigorú tisztaságának fenntartása.
12. Tintaéhezés (csíkozás)
A tintaéhezés párhuzamos csíkokként vagy inkonzisztens szilárd sűrűségként jelenik meg, amelyet gyakran halvány általános tónus kísér. Ez azt jelzi, hogy a tinta a szökőkútból a tányérra nem megfelelő,{1}}jellemzően a túl magas hozamú tinta vagy a tixotrópia, a kezdődő gélesedés vagy a pigment pelyhesedését okozó vízszennyeződés miatt. A szökőkúttinta folyamatos mechanikus keverése elengedhetetlen. A hosszú távú-feloldás magában foglalja a tinta újraformulálását a jobb folyékonyság és vízállóság érdekében, vagy a közepes---magas-viszkozitású kötőanyagokkal történő beállítást a reológia stabilizálása érdekében az átvitel veszélyeztetése nélkül.